A kapuzárási pánik sokak számára lehet ismerős fogalom, amit az elmúlás első jeleinek fájdalmas felismerése válthat ki. Mindazonáltal csak az a kapu tud bezárulni, ami egyszer már kinyílt, mely az életpályát tekintve a tanulmányok lezárulását követően történik. Ezen komplex, változásokkal terhelt időszak közeledtének gondolata egyre több fiatalban okoz erőteljes szorongást, ami a körülményeket ismerve korántsem meglepő.
Gondoljunk csak bele, mennyi minden történik ekkor, méghozzá igen rövid idő alatt! Először is, a biztonságot nyújtó iskolarendszerből a totálisan bizonytalan munkaerőpiacra kell kilépni, míg a szülők gondoskodását hirtelen felváltja az önellátás, ráadásul a párválasztás és a családalapítás kérdéskörei is egyre aktuálisabbá válnak. Mindeközben a fiatal felnőttek jórésze az ezen kihívásokkal való megküzdésre egyáltalán nincs felkészítve, sőt, a szülők gyakran aktívan hozzájárulnak a krízis időbeli elnyúlásához. Egészen ambivalens helyzet ez, hiszen a serdülőkor során a tinik szabadságért és saját határokért lázadnak, amikor pedig ténylegesen eljön a kirepülés ideje, addigra a mama-hotel nyújtotta biztonság már sokkal kívánatosabb opciónak tűnik.
Ideális esetben ekkorra a fiatal már egészen kiforrott identitással rendelkezik, intimitással jellemezhető kapcsolatok kialakítására képes és egy adott munkaterület iránt határozott szakmai érdeklődéssel bír. Nyilvánvalóan sem a munkában, sem a párkeresésben nem szükséges megtalálni azonnal az Igazit, bőven elegendő nyitottnak maradni illetve aktívan lehetőségek után kutatni.
A kapunyitási pánik vagy más néven életnegyedi válság tüneteit egyébként változatos tünetekben észlelhetjük: a megszokott tanulmányi teljesítmény zuhanórepülést vehet, az addig kialakult magabiztosságot erőteljes vizsgaszorongás válthatja fel és zavarok mutatkozhatnak az alvás vagy az evés területein is. Ugyancsak jellemző reakciók a halogatás különböző formái, melyek bizonyos esetekben diplomahalmozásban vagy akár PhD képzésbe menekülésben is manifesztálódhatnak.
Szerencsére a megfelelő lépésekkel megelőzhető a baj, hiszen a fő feladat, hogy felkészítsük a fiatalt a változásra. Szülőként törekedjünk biztos támaszként funkcionálni, de alapvetően bátorítsuk az önállósodást. Ez persze sokszor igen nehéz, hiszen a leválás minden esetben kétoldalú folyamat. Mindemellett az érdeklődéssel összhangban lévő pályaválasztás valamint a tanulmányok során szerzett gyakornoki vagy részmunkaidős tapasztalat ugyancsak jótékony hatással lehet a bizonytalanságok megelőzésére. A kulcsszó a fokozatosság, ám annak feltétlenül a függetlenedés irányába kell tartania.